Két óriás mamut sajt története
Amíg általában a versenyszellem hevében sokféle ételt/ tárgyat készítenek óriás méretben, addig miért ne készítenének sajtból is hatalmasat. Így történt ez Kanadában is. Persze nem mindig a versenyről szól, ha valaki egy átlagon felüli sajtot gyárt, lehet szimplán egy fontos személy ajándéka is, hogy lenyűgözze őt, mint pl. ahogy ez Amerikában is megesett. Két történet is van a XIX. századból, amely megmaradt az utókornak.
Kanada
Ez a történet Kanada, Ontario régiójának Perth városából származik. Ugyanis ott hozták létre ezt a gigantikus sajtot, aminek emlékművet állítottak. Az eredeti Mammoth cheese-t (mamut sajtot) azért hozták létre, hogy megmutassák a világnak Kanada tejipari képességét, és most az eredeti nagy sajt másolata biztosítja, hogy a bravúrt sose felejtsék el.
Maga a sajt, 12 sajtkészítő munkája és 10 000 tehén tejéből készült a leírások szerint: 22 000 fontot nyomott (10 tonna), 6 méter magas és 9 méter átmérőjű volt. A tejüzemben egy teljes napot csak azzal töltöttek el, hogy becsomagolják ezt az óriást és egy tehervonatra volt szükség ahhoz, hogy a chicagói világkiállításra szállítsák 1893-ban. Megdöbbentő módon olyan súlyos volt, hogy kiszakította az eredetileg a szállítás céljára szánt fa vasúti kocsi alját, így egy speciális fémerősítésű vasúti kocsit kellett építenie a Canadian Pacific Railway-nek (Kanadai Csendes-óceáni Vasúti Társaság). Lehet, hogy ez volt az első fém erősített vasúti kocsi is, ami azt jelenti, hogy a Mammoth cheese puszta mérete olyan innovációhoz vezethetett, amely megváltoztatta a világon a vasúti szállítási feltételeket.
A sajt óriási sikert aratott, és megérkezése után azonnal ismertté vált, amikor a bemutatására épített fából készült első színpad összetört a súlya alatt. Ettől függetlenül sikerült kiváló érmeket, sőt oklevelet is szereznie! Majd a sajtot Thomas Lipton tea mágnás vásárolta meg, aki úgy döntött, hogy az ő ízlésének nem felelt meg és elküldte Angliába. Egy sajtot kedvelő vendéglátó azonban ezt követően visszavásárolta, és egy pazar szertartás során felvágta és megosztotta azt másokkal. Az eredeti sajt egy darabját még mindig őrzik a perth-i múzeumban / Matheson-házban, azonban a sajt kényes állapota és zsugorodása miatt jelenleg nincs kiállítva.
a mamut sajt szállítása
1943-ban, a sajt 50. évfordulójára a régi perth-i állomás helyszínének a közelében a mamut sajt valósághű másolatát helyezték el. Ez egyébként egy egyszerű betonhenger, amely szimplán felidézi az eseményt.
Aztán 2009-ben még egy emlékmű készült, ez egy kicsit szebbre sikerült, amelyet egy szekér másolatára helyeztek, ahogyan az eredeti mérőállomáson tartották. Ez lehet így talán a legvidámabb tájékozódási pont egész Kanadában.
Amerikai Egyesült Államok
Amerikában is emlékművet állítottak annak a sajtnak, aminek Cheshire város szokatlan hírnevét köszönheti. Ez annak a hatalmas sajtkeréknek a másolata, amelyet a város 1802-ben mutatott be Thomas Jefferson elnöknek.
A sajtprés Cheshire -ben, amely emlékeztet a Mammoth Cheese történetére és gyárására
A Cheshire’s Mammoth Cheese-t 1801-ben rendelte meg John Leland városi baptista miniszter, aki akkor érkezett Virginiából. Összebarátkozott Thomas Jeffersonnal, valamint a történelem más híres embereivel, pl. James Madison-nal. És amikor Cheshire-be költözött, és Jefferson lett az elnök, valami különlegeset akart készíteni neki.
A századfordulón a föderalista párt uralta a New England-i politikát. A vallási másként gondolkodók azért készítették a sajtot, hogy megünnepeljék Jefferson közelmúltbeli választási győzelmét föderalista riválisa, John Adams felett, és megemlékezzenek a vallásszabadság iránti régóta fennálló elkötelezettségéről. A szemtanúk szerint kérgét vörösre festették, és Jefferson kedvenc mottójával díszítették: „A zsarnokok elleni lázadás az Isten iránti engedelmesség.”
A sajt elkészítéséhez 900 tehén tejét használták fel, melyhez a helyi farmerek önkéntesen adták össze a tejet. A végtermék súlya 1235 font (560kg) volt, 1,2 méter volt a szélessége, vastagsága pedig 380 mm. Mérete miatt nem lehetett biztonságosan kerekeken szállítani, ezért a város bérelt egy szánkót, hogy a Hudson folyón lévő uszályhoz szállítsa, amivel Washingtonba küldték. Először New Yorkba „úszott”. Az út minden állomásán tódultak az emberek, hogy láthassák ezt a gigantikus sajtot. New Yorkban feltették egy vitorlás hajóra, és Baltimore-ig vitték. Ezután pedig egy lovas szekér végül Washingtonba vitte. Ezt a 800 km-es utat, a sajt 3 hét alatt tette meg.
A sajtot pedig mindenhol széles körben publikált ódával ünnepelték
Jeffersonnak az volt a politikája, hogy soha nem fogadott el ajándékokat elnökként, ezért 200 dollárt fizetett a városnak a sajtért. Leland büszkén jelentette ki a rabszolgatartó Jeffersonnak, hogy a sajtot „a szabadszülött gazdák személyes munkájával, feleségeik és lányaik önkéntes és vidám segítségével állították elő, egyetlen rabszolga segítsége nélkül”. Jefferson nagyra tartotta a gesztust, majd vágott egy szeletet a sajtból, hogy átadja a városnak. Állítólag ezt tartották addig a Fehér Házban bemutatott legjobb sajtnak és évekig látható volt ott, amíg fel nem váltotta egy mamut kenyér „Mammoth Loaf” néven.
Végül senki sem tudja pontosan, mi történt vele, de elképzelhető, hogy a Potomac folyóba dobták. Az alkalmazottak darabokat vágtak le belőle, amikor a sajt romlásnak indult, de még mindig elég ehető volt – nem volt túl étvágygerjesztő, de megérkezése után még sokáig felszolgálják az elnöki vacsorákon.
Egy majdnem életnagyságú másolata készült, melyet Ashuwillticook-ban egy bicikliút mellett állítottak fel, és így Cheshire leghíresebb eseményével ismerteti meg a járókelőket.
források:
https://www.atlasobscura.com/places/mammoth-cheese-replicas
https://spectrumnews1.com/ma/worcester/news/2021/06/16/cheshire-s-mammoth-cheese-monument
