A német példán látszik, hogy miért fog elszállni minden tejtermék ára

 

Ahogy arról nemrég a saját felmérésünk alapján mi is írtunk, az olaj és a liszt után egy harmadik fontos élelmiszeripari alapanyag, a tej árának jelentős emelkedése is megjelent az ellátási lánc végén, azaz a bolti bruttó fogyasztói árakban.

 

 

Németországban nagyon hasonló a helyzet, a Die Welt cikkét pedig azért szemlézzük most, mert kiderül belőle, hogy milyen mélyreható okok állnak a háttérben – és ezek közül számos olyan általános jelenség, amely valószínűleg Magyarországra is érvényes.

A Die Welt a vajat hozza fel példának, amelynek náluk a hazai, azaz német gyártású verziója 22 százalékkal ugrott meg (ezt mi Magyarországon még nem érzékeltük, nálunk még inkább csak a tejnél látható az infláció, de nem lenne meglepetés, ha minden tejtermékre hatással lenne). A lényeg, hogy a német szakemberek úgy vélik, ez csak a kezdet, az ellátási lánccal ugyanis rengeteg probléma van:

 

• A tejiparban szinte állandóan hűteni vagy melegíteni kell az alapanyagokat, az ehhez szükséges energia ára az egekben van (az ipari fogyasztókat nálunk sem védi a befagyasztott rezsicsökkentés).
• A logisztikában teljes a felfordulás, a gázolaj ára szintén nagyon magas lett, a szállítókonténerekből óriási a hiány, ami szintén felfelé hajtja az árakat.
• Akadozik a tejiparban használt fertőtlenítőszerek beszerzése, de nincs elég csomagolóanyag sem.
• A nyers tej kilónkénti ára éves viszonylatban már 10 százalékos drágulást mutat, és egyre csak emelkedik, nemcsak a fent említett drágulás és logisztikai problémák miatt, hanem Németország esetében még azért is, mert ha mindez nem lenne elég, maga a tej mennyisége is kisebb, mint egy évvel ezelőtt.
• A tejtermelők egyre nagyobb pénzügyi nyomás alatt vannak, mert annak ellenére sem jön ki nekik a nyereség, hogy megpróbálják emelni az árakat. Egyre többen hagynak fel a termeléssel, mert a takarmány ára túl magas, és az újabb állatjóléti előírások betartásához befektetésekre lenne szükség, ezt viszont nem tudják kigazdálkodni.

 

A beszerzési tárgyalások sokkal brutálisabbak, mint korábban, a kereskedők attól félnek, hogy a jóval magasabb fogyasztói árat a vevők nem hajlandóak megfizetni, a beszállítói lánc végén álló termelők viszont tönkremennek, ha nem érnek el jobb árakat. A vajnál már az is előfordult, hogy nem volt a termékből a legnagyobb német boltok polcain, mert a felek nem tudtak megállapodni.

A tejipari üzemek eközben egyre nagyobb munkaerőhiánnyal néznek szembe, a gyárak többsége vidéken van, a tehenek pedig nem csak hétköznap 9 és 17 óra között „dolgoznak”, márpedig ez összességében nem ad jó perspektívát a fiataloknak. Az újságnak nyilatkozó szakemberek szerint tejipari technológusból most már szinte lehetetlen gyakornokot találni Németországban, pedig az alkalmazottak jelenlegi számát legalább 10 százalékkal növelni kellene.

A kelet-németországi tartományok megpróbálják elszívni a cseh és lengyel szakembereket, vagy az automatizáció felé próbálnak menekülni, több-kevesebb sikerrel.

 

Forrás: g7.hu, AFP/Europress